Hosszú kihagyás után új helyen, új külsővel térünk vissza Emma életébe.Új kalandok, olyan érzések várnak még rá, amiket még nem tapasztalt, aki most cseppent bele egy számára ismeretlen világ közepében. Vajon fel tudja dolgozni,vagy túl sok lesz neki és feladja?
Tartsatok velem és minden kérdésre választ kaptok! :)
2014. szeptember 1., hétfő
2.fejezet
Egyedül ültem a szobámban és arra gondoltam milyen lehet normálisnak
lenni,amikor Elizabeth nővér aki gyerekkorom óta tanít és nevel,belépett
a szobámba.
-Egy család,pontosabban egy apuka jött érted,hogy hazavigyen.
Értetlen tekintetemet látva hozzátette:
-Már régebben érdeklődtek utánad,de csak most sikerült elintézni a papírokat.
Még mindig döbbenten ültem az ágyamon,amikor mosolyogva rám szólt:
-Emma!Igyekezz!Csomagolj össze és gyere le a földszintre ott várunk rád.
Ezzel kiment.
Kissé zavartan összepakoltam,miközben az járt az eszemben, hogy kinek kell egy olyan gyerek aki nem szól egy árva szót sem.Amikor leértem már mindenki izgatottan várt rám.Egy 30-as évei végén járó férfi lépett ki a nővérek és kezet nyújtott nekem,majd így üdvözölt:
-Szia,a nevem Dan Burckli. Örülök,hogy személyesen is megismerhetlek.
Tudom,hogy illetlenség mégsem viszonoztam a felém tett gesztust és nem is köszöntem.A tekintetem nevelőm rémült arcára tévedt,így egy apró bólintással köszöntöttem a NEVELŐAPÁMAT?!
Síri csendben vonultunk ki a kocsihoz. Dan félve nyúlt az apró bőröndömért,én amilyen óvatosan csak tudtam elengedtem és átadtam neki.
Amikor elindultunk jutott eszembe,hogy még sosem hagytam el az árvaház falait.
Egy órás,kínos csenddel teli autókázás után,megérkeztünk a házhoz,az új ,,otthonomhoz˝.Amikor beértünk a házba,kicsit rémisztő látvány fogadott.A játékok,a ruhák és minden ami csak mozdítható,a földön hevert. Dan egy bosszús sóhajjal nyugtázta a felfordulást,míg és arra gondoltam,hogy egy tornádó vonult keresztül a házon.Az én szobám az emeleten volt.A hófehér ajtón csak annyi állt: EMMA
Amikor beléptem elállt a lélegzetem.Amit a nővér mondott most értelmet nyert.a szobám kifestve,berendezve várt rám.A falak krém színűek,a bútorok javarészt fehérek.Az ágyon pedig egy gyönyörű fehér kötött takaró volt.El is fejeltettem,hogy Dan még mindig az ajtóban áll.
-Csak nyugodtan járkálj,ismerkedj.A kicsikkel mi már vacsoráztunk,de a konyhában megtalálsz mindent ha megéhezel.Nem is zavarlak tovább.
Letette a cuccom és kiment.Csak mikor már vagy öt perce álltam a szoba közepén,esett le,hogy mi történt velem.Este kilenckor lesétáltam a lépcsőn és bementem a konyhába.Kinyitottam a hűtőt,összedobtam magamnak egy kis ennivalót és felmentem a szobámba.Tíz körül szinte elnyomott az álom.Összezavarodottan zuhantam egy álomtalan alvásba.
-Egy család,pontosabban egy apuka jött érted,hogy hazavigyen.
Értetlen tekintetemet látva hozzátette:
-Már régebben érdeklődtek utánad,de csak most sikerült elintézni a papírokat.
Még mindig döbbenten ültem az ágyamon,amikor mosolyogva rám szólt:
-Emma!Igyekezz!Csomagolj össze és gyere le a földszintre ott várunk rád.
Ezzel kiment.
Kissé zavartan összepakoltam,miközben az járt az eszemben, hogy kinek kell egy olyan gyerek aki nem szól egy árva szót sem.Amikor leértem már mindenki izgatottan várt rám.Egy 30-as évei végén járó férfi lépett ki a nővérek és kezet nyújtott nekem,majd így üdvözölt:
-Szia,a nevem Dan Burckli. Örülök,hogy személyesen is megismerhetlek.
Tudom,hogy illetlenség mégsem viszonoztam a felém tett gesztust és nem is köszöntem.A tekintetem nevelőm rémült arcára tévedt,így egy apró bólintással köszöntöttem a NEVELŐAPÁMAT?!
Síri csendben vonultunk ki a kocsihoz. Dan félve nyúlt az apró bőröndömért,én amilyen óvatosan csak tudtam elengedtem és átadtam neki.
Amikor elindultunk jutott eszembe,hogy még sosem hagytam el az árvaház falait.
Egy órás,kínos csenddel teli autókázás után,megérkeztünk a házhoz,az új ,,otthonomhoz˝.Amikor beértünk a házba,kicsit rémisztő látvány fogadott.A játékok,a ruhák és minden ami csak mozdítható,a földön hevert. Dan egy bosszús sóhajjal nyugtázta a felfordulást,míg és arra gondoltam,hogy egy tornádó vonult keresztül a házon.Az én szobám az emeleten volt.A hófehér ajtón csak annyi állt: EMMA
Amikor beléptem elállt a lélegzetem.Amit a nővér mondott most értelmet nyert.a szobám kifestve,berendezve várt rám.A falak krém színűek,a bútorok javarészt fehérek.Az ágyon pedig egy gyönyörű fehér kötött takaró volt.El is fejeltettem,hogy Dan még mindig az ajtóban áll.
-Csak nyugodtan járkálj,ismerkedj.A kicsikkel mi már vacsoráztunk,de a konyhában megtalálsz mindent ha megéhezel.Nem is zavarlak tovább.
Letette a cuccom és kiment.Csak mikor már vagy öt perce álltam a szoba közepén,esett le,hogy mi történt velem.Este kilenckor lesétáltam a lépcsőn és bementem a konyhába.Kinyitottam a hűtőt,összedobtam magamnak egy kis ennivalót és felmentem a szobámba.Tíz körül szinte elnyomott az álom.Összezavarodottan zuhantam egy álomtalan alvásba.
Szereplők
Szereplők
 |
| Emma Burckli |
16 éves,árvaházban született és nevelkedett.Édesanyja halála után ,,megnémult''.
Bővebb információk: a történet folyamán.
Aranyos,visszahúzódó lány,akivel rossz dolgok történtek.
 |
| Adam Hambton |
16 éves,2 gyerekes családban nőtt fel.Nővérét 6 éve gyilkolták meg az utcán.
Bővebb információk:
legjobb barátja:Robin Rosatti
nővére:Thalia Hambton
Kedves,vicces,megértő srác,annak ellenére milyen
veszteség érte.
 |
| Lisa Taylor |
 |
| Robin Rosatti |
Adam legjobb barátja
1.fejezet
Egyedül ültem a szobámban és arra gondoltam milyen lehet normálisnak
lenni,amikor Elizabeth nővér aki gyerekkorom óta tanít és nevel,belépett
a szobámba.
-Egy család,pontosabban egy apuka jött érted,hogy hazavigyen.
Értetlen tekintetemet látva hozzátette:
-Már régebben érdeklődtek utánad,de csak most sikerült elintézni a papírokat.
Még mindig döbbenten ültem az ágyamon,amikor mosolyogva rám szólt:
-Emma!Igyekezz!Csomagolj össze és gyere le a földszintre ott várunk rád.
Ezzel kiment.
Kissé zavartan összepakoltam,miközben az járt az eszemben, hogy kinek kell egy olyan gyerek aki nem szól egy árva szót sem.Amikor leértem már mindenki izgatottan várt rám.Egy 30-as évei végén járó férfi lépett ki a nővérek és kezet nyújtott nekem,majd így üdvözölt:
-Szia,a nevem Dan Burckli. Örülök,hogy személyesen is megismerhetlek.
Tudom,hogy illetlenség mégsem viszonoztam a felém tett gesztust és nem is köszöntem.A tekintetem nevelőm rémült arcára tévedt,így egy apró bólintással köszöntöttem a NEVELŐAPÁMAT?!
Síri csendben vonultunk ki a kocsihoz. Dan félve nyúlt az apró bőröndömért,én amilyen óvatosan csak tudtam elengedtem és átadtam neki.
Amikor elindultunk jutott eszembe,hogy még sosem hagytam el az árvaház falait.
Egy órás,kínos csenddel teli autókázás után,megérkeztünk a házhoz,az új ,,otthonomhoz˝.Amikor beértünk a házba,kicsit rémisztő látvány fogadott.A játékok,a ruhák és minden ami csak mozdítható,a földön hevert. Dan egy bosszús sóhajjal nyugtázta a felfordulást,míg és arra gondoltam,hogy egy tornádó vonult keresztül a házon.Az én szobám az emeleten volt.A hófehér ajtón csak annyi állt: EMMA
Amikor beléptem elállt a lélegzetem.Amit a nővér mondott most értelmet nyert.a szobám kifestve,berendezve várt rám.A falak krém színűek,a bútorok javarészt fehérek.Az ágyon pedig egy gyönyörű fehér kötött takaró volt.El is fejeltettem,hogy Dan még mindig az ajtóban áll.
-Csak nyugodtan járkálj,ismerkedj.A kicsikkel mi már vacsoráztunk,de a konyhában megtalálsz mindent ha megéhezel.Nem is zavarlak tovább.
Letette a cuccom és kiment.Csak mikor már vagy öt perce álltam a szoba közepén,esett le,hogy mi történt velem.Este kilenckor lesétáltam a lépcsőn és bementem a konyhába.Kinyitottam a hűtőt,összedobtam magamnak egy kis ennivalót és felmentem a szobámba.Tíz körül szinte elnyomott az álom.Összezavarodottan zuhantam egy álomtalan alvásba.
-Egy család,pontosabban egy apuka jött érted,hogy hazavigyen.
Értetlen tekintetemet látva hozzátette:
-Már régebben érdeklődtek utánad,de csak most sikerült elintézni a papírokat.
Még mindig döbbenten ültem az ágyamon,amikor mosolyogva rám szólt:
-Emma!Igyekezz!Csomagolj össze és gyere le a földszintre ott várunk rád.
Ezzel kiment.
Kissé zavartan összepakoltam,miközben az járt az eszemben, hogy kinek kell egy olyan gyerek aki nem szól egy árva szót sem.Amikor leértem már mindenki izgatottan várt rám.Egy 30-as évei végén járó férfi lépett ki a nővérek és kezet nyújtott nekem,majd így üdvözölt:
-Szia,a nevem Dan Burckli. Örülök,hogy személyesen is megismerhetlek.
Tudom,hogy illetlenség mégsem viszonoztam a felém tett gesztust és nem is köszöntem.A tekintetem nevelőm rémült arcára tévedt,így egy apró bólintással köszöntöttem a NEVELŐAPÁMAT?!
Síri csendben vonultunk ki a kocsihoz. Dan félve nyúlt az apró bőröndömért,én amilyen óvatosan csak tudtam elengedtem és átadtam neki.
Amikor elindultunk jutott eszembe,hogy még sosem hagytam el az árvaház falait.
Egy órás,kínos csenddel teli autókázás után,megérkeztünk a házhoz,az új ,,otthonomhoz˝.Amikor beértünk a házba,kicsit rémisztő látvány fogadott.A játékok,a ruhák és minden ami csak mozdítható,a földön hevert. Dan egy bosszús sóhajjal nyugtázta a felfordulást,míg és arra gondoltam,hogy egy tornádó vonult keresztül a házon.Az én szobám az emeleten volt.A hófehér ajtón csak annyi állt: EMMA
Amikor beléptem elállt a lélegzetem.Amit a nővér mondott most értelmet nyert.a szobám kifestve,berendezve várt rám.A falak krém színűek,a bútorok javarészt fehérek.Az ágyon pedig egy gyönyörű fehér kötött takaró volt.El is fejeltettem,hogy Dan még mindig az ajtóban áll.
-Csak nyugodtan járkálj,ismerkedj.A kicsikkel mi már vacsoráztunk,de a konyhában megtalálsz mindent ha megéhezel.Nem is zavarlak tovább.
Letette a cuccom és kiment.Csak mikor már vagy öt perce álltam a szoba közepén,esett le,hogy mi történt velem.Este kilenckor lesétáltam a lépcsőn és bementem a konyhába.Kinyitottam a hűtőt,összedobtam magamnak egy kis ennivalót és felmentem a szobámba.Tíz körül szinte elnyomott az álom.Összezavarodottan zuhantam egy álomtalan alvásba.
Előszó
Emma Ming csecsemő kora óta az Áldott asszonyok árvaházban él. 16 évesen
az élete fenekestől felfordul.Egy család látogat az árvaházba és Emma
örökbefogadásáról érdeklődnek. az apát még az sem zavarja,hogy a lány
néma. nem szó szerint, csak nem beszél senkivel,egyedül gondviselőjével
Elizabeth nővérrel. Így indul útnak új emberek,új iskola társaságában.
Hogy mi történik vele,hogy meg fog e szólalni mások előtt is?Olvasd a
blogomat és megtudod. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)