3.fejezet

Hazudnék, ha azt mondanám nem volt jó újra látni anyut 13 év után. Csupán halovány emlékeim vannak róla, ahogy esténként mesél nekem. De most ugyanúgy nézett ki mint régen.Hosszú,barna haját lebegtette a lágy szellő és mélybarna szem engem figyelt. Tekintetében azt a rég hiányolt törődést,mérhetetlen szeretet láttam.Csak annyit tudtam mondani:-Hiányzol anyu!
         -Tudom angyalom!
A könnyek elszorították a torkomat és én csak rohantam anyám felé vigaszra várva.
         -Úgy hiányzol!-tört ki belőlem-miért hagytál magamra?Olyan egyedül vagyok.-zokogtam.
         -Csssss...-csitított lágy,dallamos hangján.
De én csak zokogtam a karjában,13 év fájdalma tört ki belőlem.Nem tudtam meddig tartott míg újra megszólaltam.
         -Olyan nehéz nélküled-szipogtam.
         -Tudom,de nem vagy egyedül.Láttam,hogy új családhoz kerültél és ez jó. Az az ember szeret és próbál veled kapcsolatba kerülni,de te nem engeded.
         -Honnan tudod?-néztem rá furcsán.
A mosolya olyan volt nekem mint a napfény.
         -Mindent tudok ami veled történt és történik.Attól,hogy te nem láttál én mindig ott voltam melletted, és ott vagyok most is.Ha bármi bánt és nem tudod kihez fordulj,gondolj rám.
Anyám hangja hirtelen távolodni kezdett.Megrémített, még nem akartam elengedni.
         -Anyu,várj!
         -Gondolj rám-suttogta halkabban és halkabban míg végül eltűnt és én felébredtem.

Furcsán éreztem magam,anyu viszontlátásának hatása nagyobb volt,mint gondoltam.Ábrándozásomból kopogás rántott ki.
         -Jó reggelt-köszöntött vidáman Dan - gyere le reggelizni,aztán siess a suliba mert elkésel.
Kimásztam az ágyból és elindultam a fürdőszoba felé.Anyámra gondolva megadtam Dan-nek azt az építőkövet amire alapozhat.Az ajtóban megálltam mellette,és csak annyit tudtam mondani:-Jó reggelt.-aztán elfutottam.
A szokásos reggeli menetrend után indultam a konyha felé. Sebastian a szokott helyén ült és piritóst evett,megsimogattam a fejét, majd Ana-ra néztem. Mint mindig, mosolyogva nézett vissza rám.''Kezet fogtunk'' üdvözlés képen és leültem a helyemre.

Reggeli után elindultam a suliba.A bejárattól nem messze,megbotlottam és elestem-TIPIKUS-gondoltam. Mielőtt bárki meglátott volna felálltam és tovább mentem.Csak pár lépést tettem meg,mikor valaki utánam szólt.
        -Hé! Állj már meg! Hé!
Megfordultam és egy fiúval találtam szemben magam.
        -Szia.Oh,te vagy az új osztálytársunk igaz? Adam vagyok, Adam Hambton -mosolygott rám-Mi a neved?
       -Emma Burckli-irtam a füztembe.
       -Szóval Emma,ezt elejtetted.-mutatott fel egy karkötőt.
Ezer közül is felismerném ezt a darabot.Ez anyué volt,nemrég kaptam a szülinapomra.Könny szökött a szemembe,ez az egyetlen ami nálam van anyu dolgai közül,olyan mintha mindig velem lenne,nem is tudom mit tennék ha elvesziteném.
      -Miért sirsz? Mi a baj?
      -Semmi - intettem - Köszönöm - irtam és rámosolyogtam.
      -Nincs mit-mosolygott vissza rám.
Együtt léptünk be az osztályba,mindenki felénk nézett.Ha jól emlékszem Cindy és Candy a lányok neve,rohantak oda,majd rávetették magukat Adam-re.
     -Szia Adam!-nyávogták egyszerre
     -Sziasztok lányok.
     -Ki az új barátod?-kérdezte Cindy,majd végigmért tetőtől talpig és boldogan nyugtázta,hogy nem jelentek veszélyt.
     -A neve Emma és az osztálytársunk - válaszolta Adam.

Mikor hazamente,bekaptam pár falatot és felmentem a szobámba megirni a leckét.A matekkal szenvedtem,mikor valaki kopogott.Az ajtó kinyilt...és Sebastian lépett be a szobámba.
    -Szia-mondta és leült az ágyamra
    -Szia-intettem meglepetten
    -Miért nem beszélsz? A papa szerint azért,mert hiányzik neked az anyukád.Igaz?
    -"Igen"-bólintottam
    -Nekem is hiányzik a mama és Anának is. A papa nem mutatja de neki is nagyon hiányzik.- könny szökött a szemembe,mert tudtam min mennek keresztül,én is ezt élem át nap mint nap- Amióta a mama elment Ana minden este nagyon sir és a papa is nagyon más lett.
Leültem mellé az ágyra és átöleltem.Később Dan hivta,ezért felált és kiment.Én még percekig ültem az ágyon és Sebastian szavai csengtek a fülemben.

Befejeztem a tanulást,majd leültem olvasni.Nem sok cuccom volt amit magammal hoztam,de volt pár könyvem amiket még Elizabeth nővértől kaptam.Gyorsan elszaladt az idő,igy észre se vettem milyen késő is van.Már épp elaludtam volna,mikor Ana sirni kezdett,átmentem hozzá és olvastam neki egy kicsit,hogy megnyugodjon.Nem sok idő telt el és elaludt,visszamentem aszobámba és én is megpróbáltam aludni pár órát.